A karakter

Csillaggal a kiemel fontosságú fogalmakat és instrukciókat jelöljük.

A következőkben a *fikcióírás legfontosabb elemeit és szempontjait vesszük górcső alá.

Akár *karakter-vezérelt a sztorid (ahol a főszereplő fejlődésére kerül a hangsúly), akár *cselekmény-vezérelt (ahol a fordulatos cselekmény a domináns) – karakterek nélkül *nem tudsz történetet írni. Könnyű belátni, még akkor sem, ha a főszereplőd egy székláb…

# Sorsfordulat

A klasszikus novellák többnyire hirtelen – a *dolgok közepébe vágva – kezdődnek, és gyorsan véget is érnek. Cselekményük *egy szálon fut, és egyetlen *sorsfordulat köré épül.

A novella olyan tömören előadott történet, melyben rendszerint *kevés a szereplő, az idő és a tér viszonylag szűkre szabott, szerkezete egyenes vonalú. A főszereplő karakter számára pedig *sorsdöntő esemény köré szerveződik, és meglepően, csattanószerűen zárul.

Központi eleme a sorsfordulat, a cselekmény menetében bekövetkező *hirtelen változás, ami megtöri a cselekmény várható és látszólagos logikáját, felgyorsítja a tempót, s a végkifejlet közeledtét jelzi.

# Karakter

A karakterek testesítik meg a történeteidet. Általuk bomlik ki, szerveződik a történet. Karaktered a *testet öltött gondolataid és szavaid is.

És vele azanosul vagy vele ellenszegül az olvasó, a karaktered sorsa izgatja és tartja fogva.

Karakter nélkül nincs *akció, és cselekvés nélkül nincs karakter, vagyis lehetetlen elkülöníteni a kettőt.
Egy fikcióban a karakterből szükségszerően következik az esemény.
Az esemény pedig jellemzi a karaktert.

Mindannyiunk legkisebb közös többszöröse: Harry Potter.
Egy fikcióban a karakterből szükségszerően következik az esemény, vagyis, ha Harry Potter varázsló, akkor a történet aligha szólhat arról, hogyan omlik össze egy kisfiúban az apakép (Kosztolányi: Kulcs). Az esemény pedig jellemzi a karaktert. Vagyis, ha Harry Potter egy varázslóiskolában tanul, aligha lehet az az esemény, hogy elküldik az apja hivatalába egy kulcsért…  (Kosztolányi: Kulcs)

Mivel egy novella központi eleme a sorsfordulat, a cselekmény menetében bekövetkező hirtelen változás: a novellák karakterei *ritkán árnyaltak.

Az adott karaktereket egy-két *markáns tulajdonság és *múltbéli tapsztalat jellemzi, amelyek azonban magukban hordozzák a konfliktus lehetőségét, és azt is, hogy bizonyos konfliktusok megoldásához a karakternek valamely fizikai vagy lélektani akadályokat kell leküzdenie.

Ha van egy jellegzetes karaktered, az nem tartalmazza személyisége minden részletét, de a jelentősebbeket igen. Épp elegendőt ahhoz, hogy ha egy történetbe helyezed, az olvasó számára hitelesnek és újszerűnek tűnjön. Még akkor is, ha írás közben, a történetedben *nem jelenik meg minden vonása, de amikor mozgatod, magad is tudod, hogyan cselekszik, és ezt az olvasó is érzékeli.

#  Konfliktus

Ha meg akarod mutatni a karakteredet, *helyezd egy nehéz, stresszes helyzetbe, amely kihozza belőle a valós és rejtett karaktervonásait…

Először is adj okot rá az olvasónak, hogy érdekelje a történet: legyen a *főszereplődnek egy olyan problémája, *konfliktusa, amiről az olvasód is úgy érzi, hogy fontos. A főszereplőd pedig úgy, ezt a konfliktust *meg kell oldania. *Ezt a krízist meg kell oldania. Fülébe kell kerekednie *fizikailag vagy lelkileg.

Egy nagyon egyszerű példa:

  1. A 24 éves, buszsofőr karaktered, aki betegesen fél a vértől és a tűtől, meg akarja hossszabbítani a jogosítványát. Mivel lejárt a jogosítványa, *megbomlik az élete pillanatnyi egyensúlya. Lépésre kényszerül, mert jogosítványt akar, ez a *célja.
  2. Elmegy az orvoshoz, hogy megoldja a *problémáját. Az orvos laborvizsgálatra küldi, vérvételre. Ez a *konfliktus megoldása előtt álló *akadály. *Mi fog történni?

a./ Elmegy, de mielőtt behívnák, begyávul, hazamegy, majd holnap…
b./ Elmegy, de közlik, hogy ma csak 1,4 mm-es  tűvel tudnak vért venni, mert a 0,8 mm-es kifogyott. Begyávul, hazamegy. De sürgeti ám az idő is. Ketyeg az óra.
c./ Eszébe jut, hogy egy csinos kolléganője is megy vérvételre, megbeszélik, hogy együtt mennek…gondolja, előtte nem maradhat szégyenben…

  1. A lelete rendben lévőnek bizonyul, helyre áll az eredeti állapot. A konfliktust legyőzte, a célt elérte.

Látod, mi történt? A karakteredet egy olyan helyzetbe hoztad, amelyben a félelmét le kellett küzdenie ahhoz, hogy elérhesse a célját. *Ha nem küzdi le a félelmét, nem éri el a célját. És nem futamodhat meg, mert akkor elveszti az állását.  A cél nagyon jelentős számára. És a konfliktus, amin felül kell kerekednie, az se legyintésre méltó. És nem is megy első nekifutásra…

De hol itt a *sorsforduló? Elmaradt. De benne volt a pakliban: ha nem megy el vérvételre, ugrik a jogsi és az állás…
De hol itt a *változás? Hm…amikor kijött a vérvételről, alighanem egy kicsit megkönnyebbült…

Lehet, hogy a kiindulópontban a karaktered még hétköznapi, de amikor konfliktusba kerül, már nem lesz az, mert *küzdenie kell… Az előre *kiszámíthatóan cselekvő és reagáló főszereplők *laposak, és a történetük is.

# A karakterek bemutatása

Hogyan mutatható be egy karakter? Alapvetően kétféle nézőpontból, de többféle módon. Utóbbi nem azt jelenti, hogy minden vonásának egyszerre kell jelen lennie.

# Közvetlen bemutatás (vagy jellemzés)
Ez esetben a narrátor, az író ismeri a karaktert, közvetlenül jellemzi a karaktert és közvetlenül mondja el, mire gondol a karakter. Vagyis a közvetlen jellemzéssel az olvasó átfogó képet kap a karakterről.

Közvetlen bemutatással a karaktert az író pszichológiai jellemzéssel, fizikai leírás alapján, gondolatai, mondatai és stílusa által, a cselekedetei és másokhoz való viszonyulása által, valamint az önmagáról való gondolkodás révén mutatja be az olvasónak.

Példa: Dickens a Karácsonyi ének cimű kisregényében a közvetlen jelllemzés eszközével él.  „Scrooge…kemény és éles volt, mint a nyers kavics, amiből semmiféle acél nem képes kicsikarni a nemesebb érzésnek egyetlen szikráját sem. Titokzatos, zárkózott és magános volt, mint egy osztriga.”

# Közvetett bemutatás (vagy jellemzés)
Itt az olvasó csak azt tudja *követni, amit a karakter mond vagy tesz.

Igy van ez a való világban is, hisz amikor beszélgetünk, csak azt halljuk, amit a másik mond, és azt látjuk, hogy mit csinál, de a „fejébe nem látunk bele”.  A közvetett jellemzés által az olvasó maga rakja össze, állapítja meg a karakter jellemző vonásait. (Igaz, néha az olvasó rosszul fogja meg a karakter jellemző vonásait, olykor félreérti.)

Példa: Hemingway Macska az esőben novellájában a közvetett bemutatás eszközével él.
„Az amerikai asszony az ablaknál állt, s kinézett. Kinn, éppen az ablakuk alatt, egy macska kuporgott az egyik csöpögő asztal alatt. A macska igyekezett úgy összekuporodni, hogy ne csöpögjön rá a víz.
– Lemegyek, és felhozom azt a cicát – mondta az amerikai asszony.
– Majd én – ajánlkozott a férj az ágyból.
– Nem, majd én. Szegény cica igyekszik szárazon maradni az asztal alatt.
A férj tovább olvasott, két párnával feltámasztva, az ágy végében.
– Meg ne ázz! – mondta.
Az asszony lement, a szállodatulajdonos pedig felállt és meghajolt, amikor elhaladt az iroda előtt. A tulajdonos öreg, nagyon magas ember volt. Íróasztala az iroda túlsó végében állt.”

(Ha megkérdezném, milyen a viszony a férj és feleség között, tudnál rá válaszolni. Ha megkérnélek, írj egy-két mondatot jellemzésként a férjről, tudnál rá válaszolni.)

A kezdő írók gyakori hibája, hogy a karaktereiket úgy vezetik be az olvasónak, hogy mintegy használati utasításként rövid életrajzot írnak a bevezetőben, vagy más, de leíró-elmondó módon akarják segíteni az olvasót, hogy megismerjék a karaktereket.

Egy karakter bemutatása azonban nem lehet leltári számbavétel. Az első benyomás után – ahogy az életben –  a fikcióban is *fokozatosan alakul ki a karakterről egy képzet. Fokról fokra kell életre keltened, nem pedig nyakon öntve  ismertetned meg az olvasóval.

# Feladat

Van kedvenc filmed/könyved és kedvenc karaktered?

*Írd ide a film/könyv címét és a karakter nevét…

*Ide írd le, jellemezd a karaktert 4-5 markáns mondatban…

*Akkor most képzeld azt, hogy a kedvenc karaktered egy napon megjelenik a munkahelyeden. Ő az új munkatárs. Nem látogató, nem valóságshow. Valóban munkába áll. Ugyanaz a munkaköre, mint a tied. És a többieké. És a karakterének megfelelően viselkedik.

Állj! A karaktered áll be dolgozni, nem a színész vagy a szerepe!!!!

Mi történik? Hogy alakul az első napja? Milyen konfliktusok fakadnak az új helyzetből és a karakteredből az első napon? Hogyan reagál rá a karakterének megfelelően? Írj egy jelenetet.

*Sem a karaktered, se a magad, se a munkatársaid gondolatait nem írhatod le, csak azt érzékeltesd, ami történik velük: amit látnak, hallanak, mondnak, cselekednek… (Emlékezz: közvetett ábrázolás)

Írd ide:

Maximum 8000 karakter.

Í®j örömmel!

A következő lecke kulcsszava

A változás

Az emberek utálják a változást.
Kényelmes, nyugodt és békés életre vágynak. És arra, hogy semmi se zavarja meg őket ebben.
Nem szeretnek idegeskedni – bár teszik. Nem szeretnek aggodalmaskodni – bár teszik. Nem szeretik a konfliktusokat sem, legfeljebb egy kis összezördülésre hajlamosak. Biztonságos és ismerős világra vágynak. És irtóznak a kihívásoktól. S még ha belátják is, hogy valamin változtatniuk kellene, rendszerint úgy fogadkoznak, majd holnaptól…

Az emberek nem regényhősnek születnek.
Sőt, a regényhősök se születnek regényhősnek.

Ők is ellenállnak a változásoknak. És ez jó.

Mert egy regényhős ellenállásából konfliktus fakad.
A konfliktusból pedig a cselekmény.

Egy látható történet, és egy láthatatlan.
Egy külső akció és vele párhuzamosan egy belső változás.

A filmszerű történetek közül legyen erre példa a közismert: Jurassic Park.
És most kapaszkodj.
Ki a főszereplő?
Ja, persze, a Velociraptorok meg a  T-Rex.
Hát nem.

Ki az, aki döntések sorozatára kényszerül?
Ki az, aki nem csak dönt, de közben harcol és meg is változik?
Kapaszkodj, erősebben.

Alan Grant, a paleontológus. Aki, amikor megérkezik a szigetre, meg van győződve arról, hogy a gyerekek csak felesleges terhek, hogy nem érdemes velük foglalkozni, még kevésbé törődni.

És amikor a kaland véget ér, a helikopterben a két gyerek Grant mellett alszik, békésen és biztonságban érezve magát.

Meglepődtél?

Emlékezz, milyen erős Grant és a gyerekek motívuma, hogyan változik, és hogyan fordul át az elutasítás a kocsin való osztozkodásos trükk a közös menekülések sorozatán át kötödéssé és törődéssé. És ne feledd, a 3. részben Grant és a kölyök szinte már partnerként dolgoznak össze.

Más szóval, egy jó történet cselekménye a karakter belső útjáról is szól, a belső változásról – függetlenül attól, hogy ez az olvasó vagy a főhős számára azonnal felismerhető vagy sem.

Mi idézi elő a változást?
Na, erről szól a következő lecke.