Ábrázolás ⇒ Sümegi Ádám Gergő, üvöltötte anyám. Hát te normális vagy!?

Mutasd be, érzékeltesd, ne csak mondd!

uvoltes

Aki írt már novellát, s kapott kritikát, újoncként biztos sokszor hallotta: ne mondd el, hanem érzékeltesd, mutasd is meg…

Ez egy eléggé frusztráló követelmény és intelem, mert nem mindig érthető, hogyan. Sokan írás közben úgy gondolják, amikor elmondják, azzal már érzékeltetik is. Pedig nem.

Az érzékletességgel tudod elérni, hogy az általad ábrázolt szituációt ne csak megértse, de át is élhesse az olvasó.

Hiszen, aki novellát ír, mondjuk egy molekuláról, az is emberi-érzelmi viszonyokat tükröz – nem pedig a periódusos tábláról vagy a kovalens kötés mibenlétéről értekezik. Az ugyanis egy más műfaj.

Persze, az elmondás és érzékeltetés egyensúlyára ügyelni kell, egyik sem kerülhet túlsúlyba, és nem is igazán helyettesíthetik egymást.

Írsz egy történetet, de érzed, valami hiányzik. Egy szomorú történetet, amin senki sem sír. Egy vidám történetet, amin senki sem nevet. Vagy csak egy történetet, amin olvasás közben se sírni, se nevetni nem lehet.  Hogyan teheted érzelmileg is telítetté a novelládat, regényedet? 

1. Határozd meg a történeted érzelmi töltetét, világát.

Döntsd el, milyen érzelmeket akarsz kiváltani az írásod különböző szakaszaiban. Hogyan érezze magát az olvasó a végén? És hogyan érzik magukat a karaktereid a történeted során, miként viszonyulnak érzelmileg a különféle eseményekhez?

2. Idézd fel magadban, amikor, ha más helyzetben is, de hasonlóan éreztél, mint a karaktered:

örültél, féltél, boldog voltál, vidám, szomorú vagy dühös. Gondolj vissza az életed utolsó érzelmi válságára, és arra, hogyan akartál és tudtál túljutni rajta. Mire gondoltál és mit csináltál? Ez mind segít majd írás közben.

3. A saját érzelmeidet azonban csak kiindulópontként használd, hiszen a karaktered többnyire nem is hasonlít rád.

De az élményeid alapján fel tudod tenni a kérdést: mit érezne, mit csinálna ebben a helyzetben? Ne általánosan gondolkodj. Konkrét kérdéseket tegyél fel magadnak: ha a karaktered megtudja, hogy a barátja elhagyja, akkor bezárkózna a szobába és sírna? Igen, nem.  Minden férfi ocsmány dög típusú idézetekkel rakná tele a facebook oldalát? Igen, nem. Két ököllel menne neki, és hisztizne? Igen, nem… Vagyis a kérdés: mit tenne, gondolna ebben a helyzetben. Hitelesen.

4.  Ha érzelmekről írsz, legyél mindig konkrét.

Fatima szomorú volt.” Na, ez nem jelent semmit. Az olvasót nem fogja érzelmileg megmozgatni. Akkor sem, ha azt írod: „nagyon-nagyon szomorú volt”.

Aki Fatima mellett áll, az tudja, hogy Fatima szomorú? Mit lát, ha az arcára néz? Mit csinál Fatima? Mit mond? Milyen a hangja?  Ha ábrázolni tudod, hogyan fejezi ki valaki a szomorúságát, az hatásosabb, mintha pusztán közlöd.

Hogy az olvasód is átélhesse mindazt, amit közvetíteni szeretnél: lásd, halld, szagold, ízleld, tapintsd meg a szereplőidet körülvevő világot (persze, csak ha indokolt és hozzáadott az értéke)… Vagyis: ne csak a látványt tükrözd.

Vigyázz! Ha azt írod, én még sohasem láttam ilyen szépet, sohasem hallottam ilyen vicceset, sohasem éltem át ekkora borzalmat… nem jutottál közelebb az olvasóhoz.

5. A párbeszéd kitűnően érzékeltet!

Így csak mondod:

Anyám rettenetesen méregbe gurult. Még azt is megkérdőjelezte, hogy normális vagyok…

Így érzékelteted:

– Sümegi Ádám Gergő! – üvöltötte anyám. – Hát te normális vagy?!

Van benne karakter, érzelem, szituáció, hangulat.

6.  Minden erős érzelemnek van egy szituációja, egy színtere.

Érzékeltesd a színteret vagy a szituációban jelenlévő más karaktereket, lehet, hogy épp ők képesek felerősíteni vagy árnyaltabbá tenni a szereplőid érzelmeit.

Ám, ha szomorú a karaktered, nem biztos, hogy esnie kell az esőnek, ha meg nyugodt, nem biztos, hogy egy kényelmes szobában kell üldögélnie… Egy igazán boldog szereplő nem veszi észre, ha egy szoba falai kopottak, vagy nem bosszankodik, ha esik az eső, nem érdekli… Egy igazán szomorú meg azt gondolja: na, még ez is…

Kísérletezhetsz is, egy karaktered bemegy egy jól berendezett szobába, mit csinál, ha fél, ha szomorú, ha vidám, ha boldog, ha fáradt. Írd meg, a környezet hogyan segít kifejezni az érzelmeit.

7. Fogalmazz érzékletesen

Nem könnyű kiválasztani a legmegfelelőbb mellékneveket és szintagmákat. Válogass a leíró szavak közül gondosan, de takarékosan! Ne tobzódj!

Íme, egy példa:

a) A koncert véget ért.  Róbert a pódiumon ült, ölében a kedvenc gitárjával.

Elég informatív és szürke kép. A szituációról nem sokat árul el.

b) Felgördült a függöny. Róbert a pódiumon állt, a mikrofon előtt. Magas volt, a haja barna, a szeme kék. Kék farmere fölött piros inget viselt, s egy laza, barna bőrdzsekit. Kezében egy Manuel Rodriguez gitár.

Nem sok az értelme, pedig „sokatmondó”! Inkább egy rendőrségi jelentést idéző plasztikusság. Mindent megtudunk, ami látható, de semmi többet…

c) A koncert véget ért. Róbert a pódiumon ült, szemét lecsukta, s az ölében tartott gitárt úgy szorította magához, akár egy tüzes szeretőt, akit soha nem akarna elengedni.

Ez már egy plasztikus, érzelmes kép. Lehet, túlzásnak tartod. Ha igen, íme, egy újabb tanulság: vigyázz, ne vidd túlzásba a kép- és látványalkotást sem.

Rákattantál az írásra? Szeretnél többet tudni a plasztikus és érzékletes írás fortélyairól?
Jelentkezz a ⇒ kreatív írás kurzusra.