G. Szabó Kata: Disznósajt reggelire

♦ Mi volt a feladat?
Írj egy rövid történetet, amelynek az utolsó sora: Veszett fejsze nyele 

 

Imádta a disznósajtot ecetes hagymával. Különösen reggelire. Az ablakon beszűrődött egy utcai lámpa sárga fénye. Pertli  György állva evett a konyhában. A család mélyen aludt. Kávét ma sem ivott, utálta az ízét. Helyette egy-két törkölyt gurított le sietve. Az utolsót már kalapban. Sietős léptekkel indult a börtön felé. Mélyet szippantott a könnyű nyári hajnalból. Édes volt, akár a feloldozás.

4 óra körül már a kötelet készítette, Jani ekkor érkezett a szokásos kupicával.

– Szép lesz ez a mai, igaz Gyurikám? Napfelkelte, meg minden…

– Az a szegény ördög biztos nem így gondolja.

– De vajszívű lettél így a végére, he! – röhögött János, beosztását tekintve alsó ember. – Annyi nyugtatót kapott, csoda lesz, ha saját lábán eltalál a bitóig. Egyébként miféle…?

– Halálra rugdosott egy embert… Hol a francba’ van már a Tibi? Kell még egy próba.

Ez lesz az utolsó akasztása. Jobban izgult, mint az első előtt. Akkor nem tudott aludni. Sem enni. Vagy tízszer elkészítette a kötelet. Fel-alá járkált egész éjjel. Aztán elmúlt a lámpaláz. Ahogy a kétség is odébbállt. A börtönparancsnok talán két hete hívatta őt. Búcsúzóul szépen akarta csinálni. Már várták őt a foglárok között. Békés lesz ott. Titkolózni sem kell tovább a gyerekek előtt.

Tibi megérkezett, újabb kupica legurult. Fél ötkor emelt fővel fogadták a vendégeket. A bíró ismertette az ítéletet és hóhérkézre adta a gyilkost. A fiatal férfi a nyugtatók ellenére zokogott. Összenéztek a fiúkkal és tudták, jobb lesz sietni. Tibi és Jani közrefogták a halálra ítéltet és elindultak az udvaron felállított bitó felé. Mögöttük a gyászmenetben kedélyes csevegés folyt. Az udvar reggeli napfényben fürdött, szokni is kellett a szemnek. Gerlék turbékoltak a kerítés mögötti platánon. Verebek rebbentek fel a szögesdrótról. Az elítéltet zsámolyra állították. Kínlódva, sírva könyörgött az életéért. Maszatos arca átnedvesítette a fekete csuklyát. Pertli a létrára lépett. Utálta, ahogy lépései súlya alatt nyikorog. A kötelet a legfelső fokról tette az elítélt nyakába. Bokáit a fiúk kötötték össze, akik jelzésére alulról megemelték a még élő testet. Így a kampóval feszíthetett még egyet a kötélen. A létrán állva még egyszer felszisszent, mintha csak szálkába nyúlt volna. Emberei pedig lógni engedték a fiatal testet. Ő fordította lassan oldalra a fejét. Szinte gyengéden. Ha még eszméleténél lett volna, talán épp a kőfal mögött turbékoló galambokat látta volna utoljára. Csak a borzongató kattanás volt hátra, majd vége lett. Az orvos szívhangot keresett, de tudták, hiába.

A bíró rövid biccentéssel zárta le az ügyet. Az ügyvéd és az ügyész egymással fogtak kezet. A börtönparancsnok egyenes háttal lépett hozzájuk.

– Jól van emberek. Rendezzenek el mindent, ahogy kell. Utoljára…

Cipője orrát nézve sétált be a reggeli napsütésről. Még két órát vigyázták a bitón lógó testet.

A pálinka elfogyott. Tibi és Jani kipirult arccal hőbörögtek.

– Alakítsunk szakszervezetet! – kiáltotta Tibi két csuklás között. Szétgombolt inge alól elő-előbukkant egy Mária-medál.

– Vagy tüntessünk! – tette hozzá Jani, aki a nyári melegtől és az alkohol gőzétől kezdte átizzadni homoksárga nejloningét. – Csinálok egy trasz… tansz… transzparenstet… Csak egy jó mondat kell!

– Veszett fejsze nyele, – sóhajtotta Pertli, és az ásóval a kezében az akasztóudvar sarkához indult.

 

Ha be akarsz iratkozni a Kreatív írás kurzusra, akkor kattints az  Itt jelentkezhetsz gombra. A jelentkezési lap elküldését követően megírjuk a további teendőket és részleteket

 

Népszerű kurzusok  ♦ Kreatív írás  ♦  Regényírás  ♦  Utazz és írj! ♦  Magazin-újságírás