Egy regény születése

A regény születése III. – A befejezés

Tartalom: ez a rész a regény újraírásáról és végleges megjelenéséről szól (2016-2017).

Mondhatjuk, hogy örültem, és hátradőlhettem,

hiszen írtam egy könyvet, aminek a kézirata minden nehezítés ellenére meglepően jól szerepelt. Ráadásul, ezen felbuzdulva írtam még egy regényt, a 2262 folytatását (erről majd később).

Viszont, volt egy probléma: nem tudtam elég jól írni.

Félreértés ne essék: elolvastam előtte jó pár cikket, blogot a “hogyan írjunk könyvet” témakörben, és sok hasznosat is találtam közöttük, de azok azért nem tanítanak meg írni. Ráadásul, hiába a sok visszajelzés, ha kevés volt az igazán szakmai közötte – arról, hogy mit kellene másképp csinálni.

Először arra gondoltam,

hogy keresek egy szerkesztőt, és majd ő véleményezi a könyvet. Nem igazán tudtam, hol keresgéljek, de arra gondoltam, hogy a kiadók is dolgoztatnak valakivel, így elkezdtem hívogatni a kiadókat. Mivel ez éppen a tavalyi könyvhét idejére esett, ezért vagy fel sem vették, vagy azt a választ kaptam, hogy próbáljam meg néhány nap múlva.

Valaki viszont felvette.

Ő ugyan nem kiadó volt, hanem egy írástanító műhely, akinek a honlapja már többször is szembejött velem korábban, de azt gondoltam, miért ne: hiszen a kurzusvezető is szerkesztő. Beszélgettünk pár percet, és megegyeztünk, hogy átküldöm a kéziratot, belenéz, és aztán lelevelezzük, hogyan tovább. Végül abban maradtunk, hogy megcsinálok egy kurzust, és ez mindkettőnknek segíteni fog abban, hogy közös nyelvet beszéljünk.

Eressz össze egy bölcsészt egy mindent kielemző informatikussal, hogy az előbbi tanítsa meg írni az utóbbit, aki viszont tanulni akar. Mindezt csak emailen keresztül, úgy, hogy előtte egyszer 5 percet beszéltek, és sosem látták egymást. Tökéletes kombináció! 🙂

Néha fogtam a fejem,

mert fogalmam sem volt, hogy Gyula finoman elküldött-e melegebb éghajlatra, mert unja a kérdéseimet, vagy éppen csak én értem így, miközben ő gondolja ugyanezt fordítva.

A dolog mégis működött.

Megcsináltam az első kurzust, aztán belekezdtünk a másodikba is, és rengeteg segítséget kaptam. Két-három hetente újraolvastam a levelezésünket, és kigyűjtöttem a kapott válaszokból a gyengeségeimet, és ezt a listát folyamatosan frissítettem, ezzel próbálva finomítani a gyengeségeken.

Aztán megint nagyon beütött a munka,

ezért inkább áttértünk a regényre – a kreatív írás 10-12 órányi masszív odafigyelés után egyszerűen halál. Főleg, ha heteken keresztül ez megy.

Így inkább átbeszéltem vele az alaptörténetet, ő elmondta róla a véleményét, én pedig sokszor visszakérdeztem. Aztán időt kértem tőle.

Mert történetet újraszerkeszteni még sok munka mellett is lehet.

Írtam egy rendes jelenetlistát Excelben a fejezetekkel, szereplőkkel, történésekkel, majd szétszedtem az egész történetet, és nekiálltam annak, hogy mindent figyelembe véve újra összerakjam.

A fő szempontok az olvasói és a szakértői visszajelzések voltak, és persze azért bennem is helyre került sok dolog, miközben rendezgettem a jeleneteket. Elvettem, hozzátettem, hogy az alap történet ne változzon, de sokkal érthetőbb legyen a szerkezete.

Volt, amit ki kellett dobnom, vagy teljesen másképp értelmeznem, és sok, a kéziratban “pongyolán” jelen lévő háttérinformációt kellett kidolgoznom rendesen.

Tavaly november végén készültem el a végleges tervekkel.

A történet egyben volt, a motivációk tiszták voltak, a történetvezetés is érettebb. És kidobtam belőle a felesleges sallangot. Mert volt benne rendesen.

Összehasonlításképp:

♦ a regény legelső, 2015 március végén elkészült kézirata 157.173 szavas volt

♦ az internetre 2015 karácsonyán felkerült, tisztított kézirat 149.086 szót tartalmazott

♦ a végleges, kiadott regény pedig végül 134.534 szavas lett

Már csak az utolsó javítás volt hátra…

Stílusosan ennek is december végén álltam neki.

Az eredeti terv az volt, hogy a regény az Ünnepi könyvhétre jelenik meg, és úgy készültem, hogy a javítást pár hét alatt “letudom”, de aztán már az első fejezet újraírásánál rájöttem, hogy ez több lesz. Addig írtam újra a fejezetet, amíg már jónak nem gondoltam, és ekkor elküldtem véleményezésre, majd az alapján még néhányszor újraírtam.

Úgy terveztem, hogy 3 hónap alatt végzek vele,

ami egyébként sikerült is, de aztán beleolvastam az elejébe, és még mindig nem voltam maradéktalanul elégedett. Ezért nekimentem még egyszer. Ez még másfél hónapig tartott.

Munka mellett, esténként. Hétvégén egész nap. Minden nap.

De, elkészültem időre!

Mert el kellett készülnöm. Nem volt más választásom.

Ebben a regényben az első kézirat kezdetétől fogva a Word számlálója szerint nettó 146.247 percnyi munka van. 2437 munkaóra. Ez folyamatosan, megszakítás nélkül írva 101 nap. Napi 8 órával számolva 305 nap.

Mindezt két és fél év alatt. Esténként, lopott időkben, hétvégén, szabadságok alatt.

De kész lett! ⇒ Itt olvashatod…

Igaz, a borítót, a honlapot, az e-könyveket, meg minden mást is meg kellett még csinálnom, de az, ehhez képest már gyerekjáték volt…

Köszönöm!

A feleségemnek és a gyerekeimnek. Nélkülük ez nem ment volna. Ezt az időt tőlük vettem el, és nagyon remélem, hogy az olvasókon keresztül egyszer majd visszaadhatom nekik.

És, köszönöm Gyula! Nálam működött a módszere.

Végül pedig, köszönet az olvasóknak, a visszajelzést küldőknek, a tanácsot adóknak, és egy kedves barátomnak.

Peter R. Green
2262: az enber ébredése

A cikksorozat itt ⇒ olvasható