Újságcikkek

Figyelő

Hozzon egy radírt!

Amikor dr. Mezővári Gyulát megkérdezik leendő tanítványai, hogy mit vigyenek magukkal az IPM novellaíró kurzusára, a lap főszerkesztője lakonikusan csak ennyit mond: hozzon egy radírt.

A legutóbbi kurzusra már válogatott társaság állt össze, leginkább egyetemre járó vagy végzett értelmiségiek. Hetente egyszer találkoznak, és a gyakorlati jellegű képzésen az íráskészséget fejlesztik. „Ehhez kell a radír: az újrakezdéshez, az önkorrekcióhoz. Ahhoz, hogy végül tényleg az legyen a papíron, amit az írója gondolt. Amit le szeretett volna írni. Ebben lehet segíteni. A gondolat minősége persze már más szint és más dimenzió…” – mondta a főszerkesztő a FigyelőNetnek.

„Sok szöveget, novellát vonunk górcső alá, klasszikusokat és saját házi feladatokat egyaránt. Az elemzés szövegcentrikus, az a célja, hogy világossá váljon, mitől s hogyan működik az írás. Korábbi tanítványaim novellái antológiákba is bekerültek, de igazán az a siker, amikor egyszer csak kibökik, hogy egy idő óta másként olvasnak, és legalábbis legbelül úgy érzik, másként írnak” – összegezte a novellaíró kurzusa lényegét dr. Mezővári Gyula.

Internet és magánkiadás

A főszerkesztő szerint tizenöt-húsz éve itthon az volt az általános nézet, az írás tehetség dolga, nem lehet tanítani. Igaz, akkor az átlagemberek írás- és olvasáskészsége jóval magasabb szintű volt. Azóta ez sokat romlott és vele párhuzamosan egyre sivárabbá vált a nyelvi környezet is.

„Ketté vált e téren is a társadalom, írás–tudatlanokra és írás–tudókra – közben pedig kiderült, igenis tanítható ez a mesterség is… Ráadásul egy zavaros, bizonytalan világban mind többen magukban keresik a fogódzókat, van aki ezoterikus tudás által próbál önmagához és másokhoz közelebb jutni, van aki az írást választja. Az íróképzésnek persze hogy nő a piaca, hisz az internet nyitott a megjelenésre, és a magánkiadás se olyan drága… És ismerjük el, a világirodalom 85 százaléka sem több, mint képzett mesteremberek közepes munkája” – vélte a főszerkesztő.

***

Dunaújvárosi Hírlap  

Szövegipari továbbképző

Dunaújváros – Október negyedikén indult dr. Mezővári Gyula vezetésével a KMI novellaíró-stúdiója. Interaktív irodalomóra, olvasásfejlesztés és mentális öngyógyítás heti három órában.

A Kortárs Művészeti Intézet pincetermében egy nagy, feketébe öltözött ember, kifeszített fehér paravánok előtt épp a mákosbab szóra indít szöveges ötletbőrzét, amikor csatlakozunk a novellaíró-stúdió csapatához.

A nagy fekete ember, dr. Mezővári Gyula az Inter Press Magazin főszerkesztője minket is hamar befog: Remélem hozott magával tollat, meg papírt, mert itt bizony dolgozni kell . Agyalunk mi is a feladványokon, ám rögtön támad egy egyre terebélyesedő gyanúnk: a tanár úr szisztematikusan átvág minket. Ez itt nem más, mint szórakoztató csomagolásba göngyölt irodalomtörténeti látókör-szélesítés és olvasni tanulás. A novellaíró-kurzus ugyanis elsősorban nem az írás iparos és megtanulható kötelezőire koncentrál, hanem pótolja közoktatásunk maradandó hiányosságait. Spiró György erre azt mondaná: aki író akar lenni, az kezdetnek olvasson klasszikusokat. Mezővári tanár úr szerint viszont a nem tökéletes művekből lehet meríteni csak igazán.

Terítéken Csáth Géza egy korai novellája, a Tor. Közösen bontjuk le a szöveget. Rétegről-rétegre haladunk, olyan, mint a hagymapucolás. Burkolt párhuzamokra, összefüggésekre bukkanunk. A permanens párhuzamkereső a Tor után más terülteket is érint. Például: Hogyan hatott a legendás újvárosi magyartanár-versíró Kiss Kálmán munkássága a hazai alterrock ikon Quimby dalszövegírására, avagy hogyan lett – Hamvas Béla hierartikus maszkjából – a borból Jack Herrer. Vagy milyen közös szimbólumokat találhatunk Zorán és Shelly rímjeiben. A nagy fekete ember rutinból vezeti orránál fogva a jelenlévőket.

Mondom, hogy átverés, ám a leghasznosabb fajtából. Sorozatban jönnek a nagy megfejtések és a tanár úr bizonyára jókat mosolyog magában.

Egy Kosztolányi idézet tételszerű levezetésénél már tucatszám esik le az a bizonyos kétfilléres. A közös szövegépítő játék azért néha megrázóan komolyra fordul. Ugyanis írni mindig egyfajta kitárulkozás, ha úgy tetszik egyfajta mentális terápia, önmegfejtés. Ahogyan Milan Kundera, az emigráns cseh író fogalmaz A lét elviselhetetlen könnyűsége című világhírű regényében: csak azok írnak, akiket nem hallgatnak meg. Mezővári Gyula szerint igazán csak egy hiányosságuk van az ifjú novellistáknak: meglepően jól írnak, ám dolgozni lusták, talán nem igazán akarnak. A háromórás interaktív irodalomórát egy baráti eszmecsere zárja. Olvasásfejlesztés és lelki nagymosás egyben. És a végeredmény már korántsem átverés!

Szerző: Szabó Szabolcs

Prózaírók kurzusai