Kertai István: Keresztrejtvény

♦ Mi volt a feladat?
Egy fiú és egy lány egy vasútállomáson vár a vonatra. Egy távolabbi városba mennek – abortuszra. Írd meg a jelenetet, de úgy, hogy sem az abortusz, sem a gyerek szót nem írhatod le a novellában.

 

Hommage à Hemingway

– Biztos?

– Most ezt miért kérdezed? Nem megbeszéltük már ezerszer? – A lány enyhén hisztérikus hangjára a mellettük ülő két narancssárga mellényes vasutas felemelte a fejét. A lány megvetően rájuk nézett, majd suttogóra fogta.

– Miért kell újra és újra visszatérni erre? – szeme haragosan izzott, szinte gyilkolt.

– Mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy te is így akarod! – mondta halkan a fiú és fejét leszegve a kockás terítő rojtjait morzsolgatta idegesen.

– Már hogyne akarnám…

– Az apád…

– Mi köze van ennek az apámhoz?! – most suttogása olyan élessé vált, hogy a pult mögött álldogáló rikító vörös frufrujú felszolgáló is ijedten tekintett fel keresztrejtvényéből.

Végigmérte a párt, akik a fal mellett ültek. A fiú szerény külsejű, egyszerű farmert hordott és sötétkék pólót, a lányon virágmintás nyári ruha volt, igazi minőségi anyag. „Nem illenek egymáshoz”, gondolta magában a pincérnő, majd visszatért az előtte tornyosuló feladathoz. „Vita, veszekedés régiesen.” 7 betű. Mi lehet ez? Megvan. Disputa.

A fiú és a lány most hallgatott. Látszott a fiú arcán, hogy töpreng. Talán habozott egy picit, de végül, fejét továbbra is leszegve, mély levegőt vett, majd belekezdett.

– Mindig is utált engem! Mert csak egy szakács vagyok…

– Ennek semmi köze ehhez.

– Nincsen? Hát hogyne lenne? Miért ne tarthatnánk meg, miért ne élhetnénk együtt? – hangja szinte könyörgőre váltott, de a lány gőgösen átnézett rajta.

– Ó, hát persze, a szegedi professzor úrnak, a klinika magasságos úristenének hogy is lehetne a lánya egy szerencsétlen szakács felesége?!

– Hagyd abba!

– Miért? Nem ez az igazság? Nem erről van szó? – a fiú szeme szikrákat szórt, de fegyelmezte a hangját. A lány megijedt tőle.

A pincérnő a pultnál egy másodpercre feltekintett, a fiúra nézett, majd elmosolyodott. „Düh, felindultság”. 5 betű. Hát persze! Harag. Mindjárt meglesz az egész!

– Apámat hagyd békén!

– Még azt sem engedi, hogy… hogy a pici lánya itt Szegeden… nehogy a drágalátos kollégák és barátok megtudják…

– Hagyd abba! – sikította lány.

– Ez gyilkosság! – mondta a fiú halkan. A mondat a pillanat tört részére megállt a levegőben, súlyos volt, kegyetlen. A két munkás zavartan felállt és távozott. Furcsa csend terítette be a helyiséget, csak a rejtvényében teljesen elmerülő felszolgáló golyóstollának a sercegése hallatszott.

„Figyelem, figyelem! A hármas vágány mellett, kérem, vigyázzanak, vonat érkezik…”

A diszpécser hangja éles késként hasította ketté a csendet. A lány felállt, felkapta kis rózsaszín bőröndjét és elindult kifelé. A fiú lehajtott fejjel ment utána.

A rikító vörös frufrujú pincérnő felnézett.

Már csak az utolsó kell. „Terhességmegszakítás, magzatűzés.” 8 betű. A távozó lány feldúlt arcára tévedt a tekintete, a könnycseppre, amely az orcáján lassan lepergett. „Ne sírj, édesem, nekem is volt. Hát, kinek nem?!”, gondolta magában.

Majd beírta a megfejtést.

 

Ha be akarsz iratkozni a Kreatív írás kurzusra, akkor kattints az  Itt jelentkezhetsz gombra. A jelentkezési lap elküldését követően megírjuk a további teendőket és részleteket

 

Népszerű kurzusok  ♦ Kreatív írás  ♦  Regényírás  ♦  Utazz és írj! ♦  Magazin-újságírás