Péter Kinga Fruzsina: Az ablak

íróműhely, kreatív írás kurzus – Fruzsina kurzuszáró novellája

 

A nyolcadik emeleti lakásban csend és félhomály. Kati a nyitott konyhaablak párkányán ülve, lábait a semmiben lóbálva várakozik. Kezében egy vörös kendőt szorongat. Az utcán elsuhanó autókat bámulja. Néha becsukja a szemét, arcát a kendőbe fúrja. Halkan dúdol. Felemeli a borospoharát, üres. Hátrafordul, hogy újratöltse, az üveget visszateszi a konyhapultra. Sóhajt, mély levegőt vesz. Kihúzza magát. Halkan mormolni kezd, mintha egy verset vagy egy előre nem rögzített beszéd szövegét recitálná.

– Drágám, van rám pár perced? Nem, ez nem jó. Túl kedves. Tamás, beszélnünk kell. Hidd el, nekem sem könnyű. Ez meg béna. Jaj, nem tudom! Muszáj ezt? Soha nem voltam jó az ilyesmiben. Mi lenne, ha el sem mondanám? Végül is aludhatok rá még párat.

A bejárati ajtó felől kulcszörgés hallatszik. Kati összerezzen.

– Úristen! Ne! Miért ilyen korán?

Megfordul, talpra ugrik. Halkan káromkodik. A pohárból a mosogatóba önti a bort, az üveget a szemetesbe dobja. A kendőt a zsebébe gyűri. Átrohan a konyhán, felkapcsolja a lámpát. Kinyitja a hűtőajtót, mintha keresne valamit. Tamás nagy csokor virággal és egy üveg borral érkezik.

– Meglepetés! – kiáltja, ahogy belép az ajtón. Leteszi a táskáját az előtérben, hallgatózik. – Hol van az én édes kis feleségem? – megfordul, a konyha felé veszi az irányt, megáll a küszöbön, kitárja a karját.

– Na, ki érkezett öt órával korábban? Örülsz?

– Szia. – Kati odasétál a konyhapulthoz, mosolyt erőltet az arcára. Pár méter választja el őket egymástól.

– Boldog születésnapot drágám! – Tamás közelebb jön, szorosan magához öleli a lányt, orrát a nyakába fúrja. – Annyira hiányoztál!

– Köszönöm.

Kati teste megfeszül, a férfi még szorosabban öleli magához. A fülébe suttog:

– Egy gyors numera?

– Hosszú hetem volt.

A férfi felhúzza a szemöldökét, kérdőn néz a lányra.

– Ne haragudj. – Kati megérinti a férfi vállát, Tamás elengedi a lányt.

Kati a pulthoz megy, felemeli a virágcsokrot, elindul az ebédlőbe.

– Milyen utad volt? – A virágot az asztalra teszi, leül egy székre.

Tamás pár pillanatot vár. Kivesz a fiókból egy üvegnyitót és a borral a lány után megy.

– Fárasztó. Egy részeg amerikai ült mellettem a gépen, végig úgy horkolt, mint egy öreg traktor. – Tamás leül egy székre, kinyitja az üveget, az asztalra teszi. – Ettől majd mindketten ellazulunk.

Kati továbbra is kerüli a férfi tekintetét, Tamás hosszan nézi. A lány észreveszi, összerezzen. Sóhajt.

– Értem. Sajnálom. Nem vagy éhes? – már éppen felállna, hogy visszamenjen a konyhába, amikor Tamás megállítja.

– Minden rendben?

– Igen. – Kati feszülten mosolyog, ránéz a férfi kezére. Tamás elengedi a lányt.

– Miért vagy felöltözve?

– Le kellett futnom tejért. – Kati visszamegy a konyhába, vázát keres a virágoknak.

Tamás követi. Tekintete megakad a mosogatóban felejtett boros poháron, arcáról eltűnik a mosoly.

– Elhagysz?

A lány megáll a keresésben, a pultot nézi.

– Kati, húsz fok van. A téli garbód van rajtad és a mosogatóban felejtettél egy üres borospoharat. Remegsz. Azért öltöztél fel, mert el akarsz hagyni?

– Igen.

Csend. A lány alig vesz levegőt. Hirtelen felnéz, becsukja a szekrény ajtaját, visszamegy az ebédlőbe. A férfi követi, megáll az ajtóban.

– Mi történt?

– Laci. – a lány leroskad az egyik székre, a cipője orrát nézi.

– Tessék?

– Én…

– Ne dadogj! Ne most dadogj! Milyen nevet mondtál?

– Laci.

– A legjobb barátom!

Tamás feláll, bemegy a konyhába, belerúg a szekrénybe – A kurva életbe! – lehajtja a fejét, mély levegőt vesz, visszamegy a lányhoz. Felveszi az asztalról a bort, hosszan iszik. Kati nem szól, lábait maga alá húzza.

– Mióta?

– Egy éve. Egy hete.

– Most akkor? Legalább ezt döntsd el! Ennyire nem vagy részeg!

– Egy éve beszélgetünk, de nem történt semmi. Semmi komoly.

Tamás felnevet.

– Mit nevezel te komolynak? A feleségem a hátam mögött találkozgat a legjobb barátommal, ez mennyire vehető súlyosnak?

– Egy ujjal sem ért hozzám.

Tamás iszik, hangosan nevet.

– Ez elmagyaráznád? Nem simogatta az arcod, de beléd tömte a farkát? Vagy mire gondolsz?

– Ne légy alpári.

– Tényleg? Te engem ne oktass ki az etikus viselkedésről, te álszent kurva!

Kati felállna, de Tamás útját állja.

– Mesélj szépen! Időm, mint a tenger.

A lány nem szól, hátrál, visszaül egy távolabbi székre. A fiú kérdőn néz rá.

– Szóval mesélj szívem, mióta nézel hülyének?

– Nem nézlek hülyének!

– Ok, mióta baszol a gyerekkori barátommal?

– Egy hete.

– És mi történt az elmúlt egy évben?

– Semmi, beszélgettünk. Leveleztünk.

– Leveleztetek. – kínosan nevet. – Az eszem megáll! Mi ez, baszd meg, a 18. század?

– Csak kíváncsi volt rám.

– Tényleg? Talán csak meg akart baszni.

– Nem. Ő másra is kíváncsi volt.

– Igazán? Mire?

– Rám. A lelkemre.

– A lelkedre? Hogy oda ne rohanjak! Milyen kifinomult igényei vannak a kisasszonynak! És mi történt az elmúlt egy hétben? Talán elkezdtétek új perspektívából vizsgálni a lelkedet?

– Nem tudom. – A férfi szemébe néz. – Szépen kért.

– Szépen kért? Ez meg mi a faszomat jelent?

– És te nem voltál itt.

– Külföldi kiküldetésben voltam, hogy úgy élhess, mint egy királynő baszd meg!

– Meg ezért! – a férfira mutat.

– Mi ez az ezért? Beszélj már egyenesen, elegem van az idióta mellébeszélésedből!

– Mert ez vagy te. Mert ilyen vagy!

– Mert egy állat vagyok?

– Igen.

– Igen, az vagyok, de én legalább nem kefélek a legjobb barátnőddel!

Kati feláll, újra elindult a konyha felé, Tamás megrántja a nadrágját, a zsebéből kiesik a vörös kendő.

– Ez mi?

– Semmi. – Kati kitépi a férfi kezéből a kendőt, visszarakja a zsebébe.

– Ezt tőle kaptad?

– És ha igen? – a lány visszarohan a konyhába. Tamás követi, Kati mögé kerül, a pulthoz szorítja.

– A születésnapodra?

– Igen. – próbál kiszabadulni, Tamás nem hagyja. Dulakodnak.

– És miért vizes?

– Mert rajta van a nyálam!

Pillanatnyi szünet, a férfi halkan, lassan beszél.

– Mit csináltál vele? Te titokban ezt csókolgatod? – megragadja a lány vállát és maga felé fordítja. Kati lendületből ellöki a fiút.

– Ez fáj, engedj már el!

– Csak mondd meg, hogy mi ez a szar?

– Ezt tömtem a számba, miközben ma megdugott! Most már boldog vagy te fasz?

– Ez az. Erre az őszinteségre vártam. Köszönöm.

Csend. Tamás nyugodt hangon beszél, kezét ökölbe szorítja.

– És miért csináltad, hogy ne hallják meg a szomszédok?

– Hogy ne hallják meg a kávéházi vendégek.

– Ti egy kávéházban dugtatok?

– Ott is. – Kati egyre hangosabb, röviden, határozottan válaszol, a kiabálás határán áll.

– Mi az, hogy ott is?

– A kávéházban, a lakásán, az irodájában.

– Hányszor?

– Nem tudom! Egy hete folyamatosan.

– A te halvéreddel! – Tamás felnevet, Kati reakcióját figyeli, levegőt is alig vesz.

Kati összeszorítja az állkapcsát, becsukja a szemét.

– Itt is?

– Igen!

– A mi kanapénkon?

A lány a férfi szemébe néz, szinte üvölti:

– Igen, a mi kanapénkon!

– Mikor?

– Ma délután.

– Ezért öltöztél fel? Hogy ne érezzem rajtad az illatát? Hogy ne akarjalak megdugni?

– Igen!

– Hát te fantasztikus vagy! Sőt. Okos!

– Menj a picsába!

– Micsoda egy álszent, furmányos kis kurva vagy te édesem! Büszke vagyok a feleségem szellemi képességeire. Még engem is átvertél! És milyen hosszú ideig! Egyszer még sokra viszed!

Kati kikerüli Tamást, átmegy a konyha túloldalára.

– Te ezt élvezed?

– Mit? Hogy az orrom előtt dugsz a fogadott testvéremmel? – Tamás a lány után megy, a falhoz szorítja.

– Nem! Ezt a kínzást!

Tamás egészen közel hajol, Kati arcába üvölt:

– Ez a minimum, amit megérdemlek!

A férfi hátrál, becsukja a konyha ajtaját. Hangja határozott és szigorú.

– Érted jön?

– Igen.

– Mikor?

– Tíz percen belül.

– Ennyi jutott a magyarázkodásra? Tíz perc?

A lány próbál az ajtóhoz kerülni, a férfi az útját állja.

– Nem számítottál rá, hogy beállítok, igaz?

A lány nem szól, folyamatosan az ajtót nézi. A férfi lehúzza a nadrágján a cipzárt.

– És most vetkőzz!

– Tessék? – Kati hátrálni kezd.

– Jól hallottad!

– Nem!

– De igen szívem.

Tamás közelebb megy a lányhoz, megfogja a kezét, megszorítja, a szájához emeli. A lány gyűrűjére, majd a szemébe néz. Elmosolyodik.

– A feleségem vagy. Ez a kötelességed. És egyébként is. Ezzel kiengesztelhetsz, amiért ilyen szépen átvágtál.

Kati kitépi a kezét a szorításból.

– Tamás!

A férfi megsimogatja a lány arcát. Kati elrántja a fejét.

– Most mi bajod van? – nézi a lányt, elindul a keze a mellén, magához rántja, megfogja a fenekét. – Gyerünk baby, én már beindultam.

Kati ellöki magától a férfit.

– Te beteg vagy!

Tamás felnevet.

– Igazán szórakoztató lány vagy! Én vagyok a beteg? Ezt vitassuk meg. – ismét a pulthoz szorítja a lányt. – Közelebbről.

Egy másodpercnyi csend és mozdulatlanság áll be kettejük között, majd Tamás hátralép és határozottan a lányra szól:

– Azt mondtam, csináld! Vetkőzz!

– Nem!

– Kati. Ne légy gyerekes. Ez a feltételem. Utána elmehetsz. Ja, és a nyitott ablakban csináljuk. Szép az este. Látni akarom a csillagokat. – magában nevetgél.

A lány hirtelen megáll.

– Mit mondtál?

– Jól hallottad. Megduglak, aztán elmehetsz. Ez a feltételem.

– A feltételed a mihez?

– A váláshoz. Ne tedd a hülyét. Ezt akarod, nem igaz?

Kati nem szól, kezét a szájához emeli.

– Jaj, ne játszd a szüzet. Csináltad már egy párszor. Menni fog, mint a karikacsapás! Csak ez egy kicsikét élvezetesebb lesz!

– Gusztustalan vagy!

– Dehogy, én csak egyenrangú játékot játszom. Veled ellentétben. Szóval?

– Mit szóval? Ezt nevezed te egyenrangúságnak?

– Persze.

A lány elfordítja a fejét.

– Ne légy már ennyire szigorú. Utána felszabadítalak. Hm?

– Ne is álmodj róla!

– És nem fogok könyörögni, hogy maradj. Naa! Ilyen egyszerű az egész! – hátralép, széttárja a karját.

Egymásra néznek, Kati nem szól.

– Ígérem.

A lány az ablakra néz, Tamás hátralép, elindul a bejárat irányába.

– Utána békén hagysz? – Kati halkan, szakaszosan beszél.

Tamás megáll az ajtóban, maga elé mosolyog.

– Hát persze.

– Soha többé nem kérsz semmit? Nem zsarolsz, nem vonod vissza az ígéreted?

– Nem. – megfordul, az ajtónak támaszkodik. – Ezt az egyet kérem. És ne légy prűd. Tudom, hogy ti katolikus lányok, szeretitek a bűnös szexet.

– Undorító vagy.

– És te ezt imádod.

A lány fintorog.

– Üzletelünk, vagy tovább kritizálsz?

– Ne haragudj drágám. – mosolyog.

Kati bólint, nagy levegőt vesz, vetkőzni kezd. A ruháját a pultra teszi.

– Szép. És most ülj fel az ablakpárkányra.

A lány tiltakozna, de a férfi leinti.

– Tudod. Az én feltételeim. Utoljára.

Kati felül az ablakba, széttárja a lábát. Becsukja a szemét. A férfi közelebb megy, beáll a felesége lábai közé. Hátradönti a lány fejét, a nyakát harapja és a mélységbe bámul. Lent a parkolóban meglátja Lacit, amint az autója mellett áll és őket nézi. Egy pillanatra összeakad a tekintetük. Tamás halkan felnevet és a lány fülébe suttog.

– Legyen ez az utolsó ajándékom édes! Boldog születésnapot.

 

Még TÖBB:

http://www.iromuhely.com/peter-kinga-fruzsina-az-ablak.html
http://www.iromuhely.com/kertai-istvan-keresztrejtveny.html
http://www.iromuhely.com/g-szabo-kata-disznosajt-reggelire.html
http://www.iromuhely.com/podholiczki-edina-bianka.html