Podholiczki Edina: Bianka

♦ Mi volt a feladat?
Hazafelé tart a karaktered, az utcán lát egy garázs-kiárusítást, megáll, és vesz egy szép vázát, hazaérve derül ki, hogy abban a vázában laknak, nem váza, hanem urna… Írj egy rövid történetet.

 

„este valaki buli?” – pötyögte be Bianka hosszú, rózsaszín, strasszos műkörmeivel. Mielőtt útjára engedte volna az üzenetet, még gondosan kiválasztott egy koktélos poharat az emojik közül. Egy perccel azután, hogy a szöveg megjelent az üzenőfalon, már érkezett is a válasz:

„Gyönyörű voltál tegnap. Ma is ugyanott leszel?”

Bianka megforgatta a szemeit, felkapta a dzsekijét, utoljára még belenézett a tükörbe, megigazgatta hosszú, szőke tincseit, és elindult hazafelé. Fél kézzel bezárta a fodrászüzletet, a másikban továbbra is a mobilját tartotta, de nem válaszolt.

„Én ott leszek, várni foglak!” – Bianka elhúzta a száját. Az előző este is alig bírta lekoptatni.

„valaki más?” – Gépelte az üzenetek alá. Közben átsétált a zebrán. Csak egy pillanatra nézett fel, aztán úja belebújt a mobiljába. Mire elérte az utca sarkát, barátnőivel már megbeszélték a részleteket is.

Bianka épp befordult volna abba a kis utcába, amin minden nap végigment, amikor megtorpant a járdaszegélyen. Még a megkezdett üzenetet is félbe hagyta. Az utcában garázs-kiárusítást tartottak, elfoglalva az egész útszakaszt. Mennének inkább a plázába vásárolni, gondolta magában, gondosan kikerülve a lomok között ténfergő embereket.

– Ezeket a kacatokat még a facebookon sem adná el senki – morogta maga elé a kipakolt holmikat nézegetve. Minél előbb át akarta verekedni magát a zsibvásáron, félt, hogy összekoszolódik a halvány rózsaszín nadrágja. Még a legújabb üzeneteire sem nézett rá, csak ment tovább céltudatosan, magához szorítva a mobilját. Az utolsó sornál azonban megtorpant. Megakadt a szeme egy pink virágokkal díszített porcelánvázán.

– Megtetszett valami? – hallotta meg egy férfi hangját a háta mögül. Nem válaszolt azonnal. Vegyen vázát egy bolhapiacon? De olyan jól néz ki. Döntött, majd azt mondja mindenkinek, hogy a neten rendelte.

– Mennyi az a váza?

– Váza?

– Ott, az a rózsaszín virágos.

– Azt szerintem véletlenül hagyta itt a tulaj. Én vettem meg a házat, és eladom, ami nem kell. De…

– Akkor most eladó vagy nem?

– Fel kéne hívnom…

-Jó, hagyjuk – indult el Bianka, elővéve újra a mobilját.

– Várj! Ha itt hagyták, az ő bajuk. Egy ezres?

– Max  ötszáz.

– Legyen nyolc.

– Jó, de akkor adj egy papírtáskát. A retikülömbe nem fér bele.

– Szatyrom van.

Bianka leszámolta a pénzt, és kivette a férfi kezéből a csíkos szatyrot. Rátekerte a benne lévő vázára, és magához ölelte a csomagot, nehogy elejtse. Mire hazaért, már a teljes partiszerelésüket is megbeszélték a barátnőivel. Otthon letette a vázát a sminkasztalára, és kibontotta a szatyorból.

– Minek csinálnak fedelet egy vázának? – szedte le a kerek porcelántetőt. – És még tele is van kosszal. Tudtam, hogy nem kéne egy bolhapiacon shoppingolni.

Elindult a kuka felé, hogy kiborítsa a váza tartalmát, de észre vett rajta egy feliratot. Úgy fordította, hogy el tudja olvasni.

Nagy Jánosné, élt 92 évet.

Bianka elkáromkodta magát, felkapta a porcelán tetőt, visszapattintotta a helyére, és kiviharzott a házból. A garázsvásár végére még épp odaért. Lecsapta a festett porcelánt a férfi előtti asztalra.

– Kérem vissza a pénzem!

– Nem. Nem veszek vissza semmit.

– Én egy vázát akartam, erre eladtál nekem egy halott nőt.

– Semmi baja ennek a porcelánnak. Simán használhatod vázaként.

– És mégis, mit csináljak a hamuval?

– Az már a te gondod, – fordított hátat a férfi, hogy befejezze a pakolást. Bianka hiába veszekedett, nem szerezte vissza a pénzt. Végül felkapta az urnát és hazasétált. Útközben dühösen mesélte el a történteket a legjobb barátnőjének a privát cseten.

„de szemét a csávó! te meg minek vásárolsz ilyen helyeken?”

„jó tudom. de olyan jól nézett ki. küldök képet”

„ez télleg csini. öntsd ki a hamut, a feliratot meg fordítsd a fal felé”

„ja, utána meg majd kísért a nyanya szelleme”

Bianka válaszként csak néhány sírva röhögő emojit kapott. Otthon tanácstalanul tette le az urnát a sminkasztalára. Hiába fordította hátra a feliratot, viszontlátta a tükörben. Hosszas gondolkodás után végül készített egy fotót és feltette a netre. De még másnap is csak a poénkodás ment a poszt alatt.

„komolyan nem hiányzik senkinek a nagyi? osszátok már lécci!” – tette ki újra a képet. A net népe végre megmozdult. Sokan megosztották. Bianka még két napig kerülgette, mire végre jelentkeztek érte a rokonok.

– Nagyon hálásak vagyunk! Nem akartuk feltenni a költöztető kocsira, nehogy összetörjön. Annyi cuccunk volt, hogy eddig fel sem tűnt a hiánya. Hogy került hozzád?

– Megvettem. Nem néztem meg túl jól, és vázának hittem.

– Ó, akkor természetesen kifizetjük az árát.

– Tudok jobbat. Vegyetek nekem egy ugyanilyet. Nagyi meg felirat nélkül.

 

Ha be akarsz iratkozni a Kreatív írás kurzusra, akkor kattints az  Itt jelentkezhetsz gombra. A jelentkezési lap elküldését követően megírjuk a további teendőket és részleteket

 

Népszerű kurzusok  ♦ Kreatív írás  ♦  Regényírás  ♦  Utazz és írj! ♦  Magazin-újságírás