Hogyan írj újságot?

⇒ Kisokos kezdő újságíróknak

Már minden információt összegyűjtöttél. Már megkérdezted az összes érintett személyt, a szemtanukat, netán a hivatalt vagy a rendőrséget stb… rögzítettél minden megfigyelést.

És most meg kell írnod a történetet…

1.  Ne kezdj el írni! Hanem nézd át a jegyzeteidet. Jelöld meg a legfontosabb információkat. Állíts fel egy sorrendet: mi a fontos, mi kevésbé, építsd fel az információid hierarchiáját.

2. Vedd figyelembe, mi érdekli az olvasóidat. És még inkább, hogy mi fogja érdekelni. Sőt, ez utóbbit a leginkább.

Persze, mindezt annak tükrében és tudatában tedd, hogy mely orgánum, médium számára készíted a cikkedet.

Ezt sokan elfelejtik, és megelégednek azzal, hogy „most majd írok valami jót”, de nem tanulmányozzák előbb az adott médium témaérzékenységét, témakezelési szokásait, hangsúlyait, hangvételét.

Egy golf magazinban nem kell mindenkor megmagyaráznod az adott szakkifejezéseket, hisz az olvasókör képben van, de ha egy bulvárba írsz arról, hogy a 12. lyuknál letartóztatták a bajnokot, akkor okos, ha nem hagysz kétséget afelől, hogy a lyukat nem ő ásta…

3. Minden lap piaci szereplő. A lapot el kell adni. De nem mindenkinek. Mert minden lapnak megvan a saját olvasóköre. Éppen ezért nem mindegy, hogyan írsz.

Az egyik lapnak a halála lenne a többszörösen összetett mondatok halmaza és a hosszabb bekezdések, míg egy másik lap – ha módjával is –, de befogadja.

Az is igaz, de persze visszafelé gondolkodva, hogy a kisebb példányszámú lapok többnyire szakmaibbak és komolyabbak. A tömegesen vásárolt lapok példányszáma százezres is lehet, ám épp emiatt a fogalmazásmódjuk jóval egyszerűbb… Ez nem feltétlenül értékkülönbség.

Ha egy lap olvasóközönsége műveltebb és képzettebb, határok között ugyan, de bírja a választékosabb fogalmazást, eltűri a ritkább fogalmakat, az idegen szavakat, de csak a pontosság jegyében… Nagyobb a lap szókincse. Egy bulvárlap, még ha az újságírói képesek is rá, az olvasóközönségük érdekében jóval szűkebb szókinccsel él.

4. De bárhová is írsz, ne törekedj az erőltetett választékosságra és kifinomultságra, az sose lesz jobb, ha egy ritka szinonimával váltasz ki egy nagyon is közismert kifejezést, szófordulatot.

Ha a megértésben fölösleges erőfeszítésre készteted az olvasót, vesztettél. Senkit sem nyűgöz majd le az Arany János-i szókincsed, az olvasó bosszankodni fog. Azért, mert ott és azonnal érteni akarja, amit olvas… különben elfordul a laptól, és így persze tőled.

Na, a sorok között meg egyáltalán nem akar olvasni, ma már nem is tud. De tudott. A rendszerváltás előtt. Rákényszerült, meg is tanulta. De ma már, amikor minden leírható és megfogalmazható, ez az érzékenysége elsorvadt. Nincs is rá, legalább is újságolvasáskor, akkora szüksége.

5. Amikor írsz, még ha online is, tartsd szem előtt, egy médiumban a legértékesebb mindig maga a felület. Ha azt teleszórod szószátyár és bőbeszédű hablatyolással, még ha a szerkesztőd át is engedi valaminő tévedésből, az olvasó és a laptulajdonos dühöngeni fog. Csak az idejét raboltad, és a felületét.

A hosszú szavak és mondatok, az elpuhult írás nem fog tetszeni senkinek, legfeljebb csak annak, aki írta. Az meg édeskevés.

Az egyik legrosszabb dolog, amit tehetsz az írásoddal, ha felesleges szókinccsel és nehezen érthető, hosszú szavakkal ruházod fel. Mintha szégyellnéd a rövideket.

Ez olyan, Stephen King szerint, mintha a kutyádat öltöztetnéd fel, sapkát húznál rá és nadrágot. Az állat is rosszul érzi magát, meg aki látja is.

Amikor írsz, légy egyértelmű, vagyis félreérthetetlen és tömör. Ha értetlenül és bonyolultan fogalmazol, az olvasó hamar megunja. Minden szavadat értenie kell. Minden mondatodat. Minden bekezdésedet.

Gondold csak meg, amikor idegen nyelvből vizsgázol, alapvető elvárás, hogy megértsd a napilapokat. Hát ez nem egy hatalmas követelmény. Főleg, ha hozzátesszük, az olvasni tudót is az különbözteti meg az analfabétától, hogy előbbi képes egy napilapot elolvasni és megérteni.

Rákattantál az újságírásra? Szeretnél egy lebilincselő cikkeket írni. 
Jelentkezz az ⇒ újságíró kurzusra